A futárkodástól a fiókvezetőséig – így változtatta meg az életemet az apaság és a MonHero!

Mielőtt a MonHerohoz kerültem, futárként dolgoztam. Közben viszont folyamatosan kerestem, hogy merre szeretnék továbbmenni, miben tudnék igazán kiteljesedni.

Mindig is érdekelt a marketing, a weboldalkészítés és a technológia. Szabadúszóként ezekkel is foglalkoztam, de valahogy azt éreztem, hogy még nincs meg az a terület, ahol igazán összeér minden, ami érdekel.

Szeretek dolgozni, szeretek alkotni, és ami talán még fontosabb: szeretek emberekkel foglalkozni, és olyan értéket teremteni, aminek valódi jelentősége van mások életében.

A pénzügyi tanácsadásban végül megtaláltam ezt a kombinációt.

Itt nem csupán egy szolgáltatást kell értékesíteni. Családokkal beszélgetünk a jövőjükről, a céljaikról, a lehetőségeikről és sokszor a félelmeikről is. Olyan döntésekben segíthetünk nekik, amelyek évekre, akár évtizedekre is hatással lehetnek az életükre.

Ez számomra sokkal többet jelentett egy egyszerű munkánál.

A MonHero pedig lehetőséget adott arra, hogy ne csak a saját fejlődésemen dolgozzak, hanem idővel másokat is segítsek a saját útjukon.

Nagyjából egy év alatt eljutottam oda, hogy hivatalosan is fiókvezető lettem.

Persze ezt utólag könnyű egyetlen mondatba sűríteni. A valóságban rengeteg tanulás, bizonytalanság, hibázás és önmagammal vívott küzdelem volt mögötte.

Sokan azt gondolják, hogy az előrelépés elsősorban szakmai kérdés. Meg kell tanulni egy új területet, jobban kell értékesíteni, ügyesebben kell kommunikálni, vagy hatékonyabban kell vezetni egy csapatot.

Ezek mind fontosak. Én viszont azt tapasztaltam, hogy a legnehezebb feladat sokszor nem ezek közül kerül ki.

Hanem az, hogy saját magadat fejleszd.

Megtanulj következetesebb lenni. Ne halogasd azt, amit meg kell csinálnod. Vállald a felelősséget a döntéseidért. Ismerd fel, amikor hibázol, és ne csak magyarázatot keress rá, hanem megoldást is.

Fiókvezetőként már nem kizárólag a saját eredményeim számítanak. A csapatom fejlődése, a közös munka minősége és az is a felelősségem része, hogy milyen környezetet teremtek a körülöttem dolgozóknak.

Ez teljesen más gondolkodást igényel.

Ha valami nem működik, nem elég azt mondani, hogy valaki nem végezte el a feladatát. Azt is meg kell vizsgálni, hogy megfelelő volt-e a folyamat, egyértelműek voltak-e az elvárások, megkapta-e mindenki a szükséges segítséget.

Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenre azonnal tudom a választ. Sőt, néha éppen az a legfontosabb felismerés, hogy valamit még nem tudok, és utána kell járnom.

A fejlődés szerintem nem attól lesz valódi, hogy mindig magabiztosnak mutatjuk magunkat. Hanem attól, hogy hajlandók vagyunk tanulni akkor is, amikor kényelmetlen.

Van egy másik oldala is a munkámnak, amiről talán kevesebbet beszélek.

A pénzügyi tanácsadás, a csapatépítés és a fiókvezetői feladatok mellett a MonHero rendszereinek fejlesztésével is foglalkozom.

Ez részben abból fakad, hogy mindig érdekelt, hogyan lehet valamit jobban, egyszerűbben és hatékonyabban működtetni. A marketing, a weboldalkészítés és a technológia iránti érdeklődésem nem tűnt el attól, hogy közben a pénzügyi területen kezdtem el építkezni. Inkább egyre jobban összekapcsolódott a kettő.

Folyamatosan azon gondolkodom, hogyan lehetne a munkafolyamatainkat fejleszteni, a feladatokat átláthatóbbá tenni, és olyan rendszereket kialakítani, amelyek valóban megkönnyítik a mindennapi munkát.

Mert szerintem nem elég keményen dolgozni. Az is fontos, hogy közben megvizsgáljuk: biztosan úgy dolgozunk, ahogyan a legjobban lehetne?

Ha egy folyamat túl bonyolult, érdemes egyszerűsíteni. Ha valamit folyamatosan kézzel kell elvégezni, érdemes megvizsgálni, hogyan lehetne hatékonyabbá tenni. Ha egy csapattag ugyanazzal a problémával találkozik újra és újra, lehet, hogy nem neki kell még egyszer nekifutnia, hanem magát a rendszert kell jobbá tenni.

Engem ezek a kérdések kifejezetten foglalkoztatnak.

Így történik meg az, hogy egyik pillanatban ügyfelekkel és pénzügyi kérdésekkel foglalkozom, a másikban a csapat működését próbálom fejleszteni, később pedig már azon gondolkodom, hogyan lehetne egy teljes folyamatot újragondolni.

Néha talán túl sok mindent akarok egyszerre megoldani. 😄

A nap viszont továbbra is csak huszonnégy órából áll. És bármennyire szeretném, egyelőre nem sikerült olyan rendszert fejlesztenem, amellyel ezt meg lehetne kerülni.

Pedig valószínűleg én lennék az első felhasználója.

Számomra a MonHero építése nemcsak arról szól, hogy betöltök egy pozíciót, és elvégzem a feladataimat. Szeretnék aktívan hozzájárulni ahhoz is, hogy maga a vállalkozás, a csapat és a működés folyamatosan fejlődjön.

Mert hosszú távon nemcsak jó szakemberekre van szükség. Olyan működésre is, amely lehetővé teszi, hogy a jó szakemberek még jobb munkát végezzenek.

A szakmai fejlődésem mellett történt valami, ami egészen más megvilágításba helyezte az egész életemet: apa lettem.

A gyermekem születése óta sokkal másképp gondolkodom a pénzről, a munkáról és a jövőről.

Korábban is fontosnak tartottam, hogy fejlődjek, előrébb jussak, és valami maradandót építsek. Apaként viszont ezek a célok egészen más súlyt kaptak.

Már nem kizárólag arról van szó, hogy én mit szeretnék elérni.

Arról is, hogy milyen biztonságot tudok megteremteni a családomnak. Milyen lehetőségeket tudok biztosítani a gyermekemnek. És hogyan tudok úgy előrehaladni, hogy közben ne veszítsem szem elől azt sem, amiért az egészet csinálom.

A gyermekem születése hatalmas motivációt adott ahhoz, hogy rövid idő alatt komolyabb pénzügyi biztonságot építsek fel.

Nem azért, mert másnapra mindent meg akartam szerezni. Hanem azért, mert sokkal világosabbá vált, hogy miért érdemes dolgozni, fejlődni és vállalni a nehézségeket.

Ezzel együtt a pénzhez való viszonyom is megváltozott.

Pénzügyi tanácsadóként nap mint nap találkozom családokkal, akiknek különböző céljaik, lehetőségeik és problémáik vannak. Beszélünk lakásról, hitelekről, megtakarításokról, biztosításokról, gyermekvállalásról és a jövő megtervezéséről.

De amikor az ember maga is szülővé válik, ezek a témák már nem pusztán szakmai kérdések.

Sokkal könnyebben megérti, miért szeretné valaki biztonságban tudni a családját. Miért fontos, hogy legyen tartaléka egy váratlan helyzetre. És miért nem feltétlenül az a legjobb pénzügyi döntés, amelyik rövid távon a legnagyobb nyereséget ígéri.

Néha a legjobb döntés egyszerűen az, amelyik több nyugalmat ad a mindennapokban.

Ez nem azt jelenti, hogy minden kockázatot kerülni kell, vagy hogy minden forintot félre kell tenni. Sokkal inkább azt, hogy tudatosabban kell dönteni arról, mire költünk, mit vállalunk, és milyen jövőt szeretnénk felépíteni.

Az elmúlt időszakban nemcsak jó dolgok történtek velem.

Elveszítettem egy hozzám közel álló munkatársat és barátot, tragikus körülmények között. Emellett egy begyulladt láb miatt nagyjából négy hónapig szinte ágyhoz voltam kötve, és komoly gyógyszeres kezelésre is szükségem volt.

Mindez olyan időszakban történt, amikor közben csapatot kellett építenem, vezetőként helyt kellett állnom, és ügyfelekkel, családokkal is foglalkoznom kellett.

Nem szeretném úgy beállítani ezt az időszakot, mintha minden nehézség automatikusan erősebbé tenné az embert. Vannak helyzetek, amelyek egyszerűen nehezek. Vannak veszteségek, amelyekre nincs jó mondat, és vannak napok, amikor az embernek az is komoly teljesítmény, hogy továbbmegy.

Azt viszont megtanultam, hogy az élet nem mindig várja meg, amíg minden körülmény ideális lesz.

Sokszor akkor is döntéseket kell hoznunk, amikor fáradtak vagyunk, amikor bizonytalanok vagyunk, vagy amikor egyáltalán nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan terveztük.

Ilyenkor különösen fontos, hogy legyen miért folytatni.

Nekem ebben a családom, a céljaim, a munkám és azok az emberek is sokat jelentenek, akikkel együtt építkezem.

A nehéz időszakok arra is megtanítottak, hogy jobban értékeljem azt, ami működik, és tudatosabban bánjak az energiámmal. Nem lehet minden problémát egyetlen nap alatt megoldani, és nem lehet minden feladatot egyszerre a lehető legjobban elvégezni.

Néha a következő helyes lépés megtalálása is elég.

A saját tapasztalataim a szakmai munkámra is hatással vannak.

Ma már sokkal átgondoltabban hozok döntéseket, mint korábban. Jobban figyelek a folyamatokra, a következményekre és arra, hogy egy-egy választás hosszú távon milyen hatással lehet rám, a családomra vagy a vállalkozásomra.

Ez különösen igaz a pénzügyekre.

Könnyű kizárólag a bevételekre koncentrálni. Többet keresni, nagyobb célokat kitűzni, gyorsabban haladni. Ezek önmagukban nem rossz dolgok, sőt, szükség is van ambícióra.

De a magasabb bevétel nem automatikusan jelent nagyobb biztonságot.

Ha valakinek nincs tartaléka, nem tervezi meg a kiadásait, nem gondol a váratlan helyzetekre, akkor a magasabb jövedelem mellett is kiszolgáltatott maradhat.

Egy család pénzügyi biztonsága nem egyetlen terméken vagy döntésen múlik. Sokkal inkább azon, hogy a különböző területek hogyan kapcsolódnak egymáshoz.

Van-e megfelelő tartalék? Átgondoltuk-e a hiteleinket? Rendben vannak-e a biztosításaink? Tudjuk-e, milyen állami támogatásokra lehetünk jogosultak? Teszünk-e félre a későbbi céljainkra?

És ami talán a legfontosabb: van-e tervünk arra az esetre is, ha valami nem úgy történik, ahogyan szeretnénk?

Ezeket a kérdéseket nemcsak tanácsadóként tartom fontosnak. A saját életemben is igyekszem szem előtt tartani őket.

Nem azért, mert minden helyzetre létezik tökéletes megoldás, hanem azért, mert a tudatos tervezés jobb kiindulópontot ad a döntésekhez.

A fiókvezetői szerep számomra egy újabb fontos lépcsőfok volt.

Amikor az ember egyedül dolgozik, elsősorban a saját teljesítményét, a saját idejét és a saját fejlődését kell menedzselnie.

Amikor viszont egy csapatot épít, megváltozik a feladat.

Már nem elég, ha én tudom, mit szeretnék elérni. Olyan környezetet kell kialakítani, amelyben mások is fejlődni tudnak, megérthetik a célokat, és megtalálhatják a saját helyüket.

Ez felelősséggel jár.

A vezetés nem merülhet ki abban, hogy feladatokat osztunk ki, majd számonkérjük az eredményeket. Fontos az is, hogy az emberek megfelelő iránymutatást kapjanak, legyen lehetőségük kérdezni, hibázni és tanulni.

Én is folyamatosan tanulom ezt a szerepet.

Vannak dolgok, amelyeket ma már másképp csinálnék, mint egy évvel ezelőtt. És biztos vagyok benne, hogy egy év múlva is lesznek olyan döntéseim, amelyekre visszanézve azt mondom majd: ezt már jobban is meg lehetett volna oldani.

Szerintem ez természetes.

A cél nem az, hogy valaki az első naptól tökéletes vezető legyen. Hanem az, hogy képes legyen fejlődni, felelősséget vállalni, és közben másokat is segítsen előrelépni.

Ezért is fontos számomra, hogy a MonHero ne csak egy munkahely legyen, hanem olyan közeg, ahol az emberek valódi lehetőséget kaphatnak a fejlődésre.

Mert pontosan tudom, milyen érzés úgy elindulni egy úton, hogy az ember még keresi a helyét.

Nem szeretném azt a képet mutatni, hogy mostanra mindent megoldottam, minden célomat elértem, és pontosan tudom, mit hoz a következő tíz év.

Nem így van.

Még rengeteg dolgot szeretnék felépíteni. Szeretnék tovább fejlődni a pénzügyi területen, erősebb csapatot építeni, jobb rendszereket kialakítani, és olyan megoldásokon dolgozni, amelyek valódi értéket teremtenek az ügyfeleknek és a munkatársaknak.

Közben apaként is szeretnék helytállni, és nem elfelejteni, hogy a munka és az ambíció nem önmagukért léteznek.

A céljaim nagyok, és valószínűleg néha túl sok mindent szeretnék egyszerre. De ma már jobban értem, hogy a fejlődés nem kizárólag a gyorsaságról szól.

Hanem arról is, hogy milyen alapokra építkezünk.

A futárkodástól a pénzügyi tanácsadásig, majd a fiókvezetői feladatokig vezető út megtanított arra, hogy nem feltétlenül kell az elején pontosan tudnunk, hová fogunk eljutni.

Néha elég, ha megtaláljuk a következő lépést, hajlandók vagyunk tanulni, és nem adjuk fel az első nehézségnél.

Az apaság pedig arra emlékeztet nap mint nap, hogy nemcsak az számít, mit építünk fel, hanem az is, hogy miért.

Számomra most: szakmai fejlődés, felelősségvállalás, csapatépítés, rendszerek fejlesztése és egy olyan jövő tudatos építése, amelyben a családomnak és másoknak is több lehetőséget teremthetek.

Nem egy kész sikertörténet.

Hanem egy út, amin még mindig rajta vagyok.

És talán éppen ez benne a legjobb.